Láttam az eget, láttam a lápot, A mentőcsónakomból a nagyvilágot. Kilépni minek, az idő pereg, A sarokban állva bámulok egy szemet. Ami az ablakom előtt tátongva mélyül, Csobogva locsog, és egyre csak kékül, Benne kaján kis álmok sárgán lubickolnak, És nem is sejtik, hogy…
Utolsó kommentek