Most nagyon álmos vagyok, ezért ne várjatok értelmes blogot tőllem. Per pillanat úgy érzem, hogy mesélője vagyok az életemnek. Mintha a dolgok nem is velem történnének. Se a jók, sem a rosszak. Egy szegény legény vagyok a nagyvilágban, aki elindúlt apu nadrágja(vagy épp anyu szoknyája) mellől szerencsét próbálni. Útján a sok szerncsétlenségből mindig sikerült előnyt kovácsolni, vagy legalább jól kijönni a dolgokból. Sok jó dolog éri az úton, sok mindenkit megismert már, a kedves öreganyótól, akit szerencse hogy öreganyámnak szólított, és megismerte a vasorrú bábát is. Voltak ott legyőzött királyfik, és voltak mindenféle népek, voltak parasztleányok és grófkisasszonyok. De a mese végén mindig a királylány szíve lesz az övé. Vajon ez a mese is ilyen lesz? Még nem tudom, messze még a vége:)(szerencsére) De már kezdem várni a mesebeli fordulatot.....
3 dolog van a szegény legény tarsolyában. Elsőként a céltudatossága, a kíváncsisága, és az akarata. Ez ami az életének célt ad. Második az apja tanácsai, jelleme, ami megtanította élni, a harmadik pedig a hamuba sült pogácsa amit az annya sütött. Mit is csinált volna bármelyik mesében is a szegény legény egyik nélkül is??
Ja, ja, ja!!! De nem sírok ám! Tök jó estém volt:)
Utolsó kommentek