Répáshutával kapcsolatban elég kettős érzésem van így utólag. Leírom, hogy érthető legyen. Úgy érzem, és nem csak én, hogy elég passzív a társaság. Bosszantó hogy csak a társaságnak az egyik fele képes aktivizálni magát, a másik fele, meg ül a kicsi seggén, és nézi, hogy a többi mondjuk mosogat. Hogy lehet így valaki közösségben. A másik dolog, hogy ezeknek hogy nem esik rosszul a semmittevés. Legalábbis nekem annak esik, amikor, látom hogy a többi melózik, én meg csak meresztem a seggem, és ha odaszólok neki, hogy csináljon már valamit, leszarja.
Na, ez az ami nem tetszett, viszont volt jó oldala is. Kicsit kikapcsolódtam, gondolkodtam. Az a nagy helyzet hogy most a görög út miatt elég nehéz tervezzek, mert nem látom az életemet utána. Lehet, hogy nagyon meg fog változni, de lehet, hogy onnan folytatódik ahol abba hagytam. Ezért inkább megpróbálok erre a rövid 2 hónapra koncentrálni, amit itthon töltök. Répáshuta nagyon szép, csináltam sok szép képet, amikor elmentem sétálni. Egyre jobban él bennem az az elhatározás, hogy a bükkben fogok élni egyszer, és valószínűleg a közeljövőben. Mondjuk 5 év múlva már lesz ott házam. Azt hiszem ez egy elég jó elhatározás, csak ki fog velem egy 500 lelkes faluba kiköltözni....? Nem sok ilyen nő van. Nem sok ilyen nő van.
Utolsó kommentek