Faragott asztalon ülve, gondok a vállamon tehernek,
Fiatal párok andalognak, ők már érezték a szerelmet.
Kemény dió az élet, kőkemény üveggolyó,
elrohan gyorsan, sebesen, ahogy elfolyik egy folyó.
Hogy rohanjon? Azt nem! Engedni nem szabad
Ha bele ragadok két marokkal, lassabban halad.
Ha néha mar és gyötör, csak tudod, hogy ember vagy
Boldog is lehetsz bizosan, de először fájni hagyd.
Eröltess mosolyt magadra, és haladj! haladj! haladj!
Mert csak széles mosollyal arcodon tudhatod, ki vagy!
vers
2008.10.16. 11:49 | pityesz0008 | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://pityesz008.blog.hu/api/trackback/id/tr40716707
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek