Hűvösen fénylik a nap melege,
Fehéren porzik a léptem,
Rúgok egyet a ködös szélbe,
Ősz lett, úgy érzem.
Padra telepedek, merev pillanat,
Egy mókus szalad át a kamion alatt,
A fehér porban lesápadt szegényke,
És hosszú barna csíkot húzott félelmébe.
Az elkésett villamos is elsuhan hevesen,
Az "erdei pillangók" mellett feszesen
Rég nem emlékeznek, hogy mit álmodtak ők
Vajon látja még valaki Ezekben a nőt?!
Ilyen lett a világ, de ilyen ez már régen,
Hiába mondja "bezzeg az ő idejében!"
Fejemben feszítő, tüzes robaj van
Egy 2008-as mágneses viharban.
Ebben a harcban mondd meg mit tehetek,
Az erdőben űlve egy padon remegek,
Anyám szava halványan berobban
Melyeket tolmácsolok az utolsó sorokban:
Keresni kell azt az eltévedt egyedet,
Aki megalkotja a másik feledet!
Na hát ehhez mit fűzzek
2008.10.09. 18:34 | pityesz0008 | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://pityesz008.blog.hu/api/trackback/id/tr37705600
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek